A macskák változatos arckifejezésekkel, különféle testtartásokka vagy hangokkal kommunikálnak egymással. Ez leglátványosabban az agresszív viselkedés közben figyelhető meg. Bizonyos jelzéseknél még pupillájuk méretét és fülük helyzetét is változtatják.

Harc. Hacsak lehetséges, a macskák kerülik a harcot. Olykor mégis adódhat olyan helyzet, amikor ez az egyetlen módja annak, hogy megőrizzék jogaikat és a macskahierarchiában elfoglalt helyüket. Tettlegességre általában két kandúr közt kerül a sor, amikor egy tüzelő nőstényért küzdenek meg egymással. A harc általában éjjel zajlik, amikor a kandúrok portyázásuk során hangosan hívják a nőstényeket, akik hasonló lármával válaszolnak. Az egymással birkózó macskakölykök valójában a felnőtt korban szükséges fogásokat tanulják.

Testbeszéd. Amikor a macska szunyókál, madárra les vagy a területét pasztázza, fülei felállnak, előremerednek, pupillái általában összeszűkülnek. Az agresszív macska ezzel szemben feszülten figyel és támadó testhelyzetet vesz fel. Ennek megfelelően mozgatja farkát, fülét, pupillái kitágulnak, és a veszélyt különféle hangokkal is jelzi. A macska ellenséges érzelmeiről árulkodik, ha hátát begörbíti, vagy ha vízszintes háttal áll, és az is, ha testsúlyát a mellső lábaira helyezi. Ha a kutya az ellenfél, a macska prüszköl, fúj és morog, miközben igyekszik felmérni a helyzetet. Ha ellenfele habozik, támadásba lendül, még akkor is, ha a kutya nagyobb nála. Ha a kutya nem hátrál, lehet, hogy a macska mégis menekülés mellett dönt. Az ijedt macska felborzolja a farkát. A bozontos farok egészen függőleges lesz, ha a kutya az ellenfél. Legtöbbször ide-oda csapkod vele, mintha támadóját készülne lekaszabolni a "fegyverével". Ha egy kis törődésre, odafigyelésre vágyik, füleit játékosan, incselkedve húzogatja fel-le. Ha viszont mérges vagy veszélyben érzi magát, füleit a veszély nagyságától függő mértékben lelapítja, és oldalra hajtja. Mereven tartott füleit úgy fordítja, hogy hátoldaéluk az ellenfél felé nézzen. Néhány macskamegfigyelő szerint a veszélyhelyzet nagysága lemérhető abból, hogy mennyire látszik a szemből a fül hátoldala. Az ilyen fülforgatás oka azonban lehet egyszerűen az is, hogy a macska feszülten fülel, hogy elkerüljön egy hátulról érkező támadást, miközben figyelmét teljes mértékben az előtte álló támadóra összpontosítja. Ha a macska dühös, izgatott vagy ijedt, pupillái észrevehetően kitágulnak. Teljesen kitágulva majdnem akkorának látszanak, mint maga az írisz. Ha az állat éber vagy nyugtalan, pislogása sűrűsödik. Ha egy másik macskával kerül szembe, vagy ha áldozatát készül megtámadni, úgy tűnik, mintha egyáltalán nem pislogna. Tekintete merev, és átható lesz. Ha két macska huzamosabb ideig így áll szemben egymással, az egyik valószínűleg hamarosan feladja a küzdelmet, és elhagyja a csatateret, de nem minden esetben.

Megadás. Ha két macska szembekerül egymással, lehet, hogy az egyik megadja magát. A földre kuporodik, és füleit annyira hátralapítja, hogy szemből alig látszanak. Pupillája tág marad, de lehet, hogy elsomfordál, vagy a hátára hengeredik. A macska a "behódolással" elkerülheti, hogy a konfliktus heves harcba torkolljon, és sérülés nélkül elmenekülhet.