Nehéz lenne pontosan megmondani, hogy miért van farka a macskának, és a funkciójára sem könnyű magyarázatot találni. Egyes elgondolások szerint az egyensúlyozásban segítheti a macskát. Vannak olyan állatok, amelyeknek egykor szintén volt farkuk, de az evolúció során elvesztették, mivel feleslegessé vált.

57 féle változat. A perzsák rövid, vastag farkától a farkatlan manszigeti macskáig rengeteg különböző méretű és alakú macskafarkat ismerünk. A japán csonkafarkú macskának pomponszerű, testétől alig pár centiméterre elálló farka van, míg a cornish rex, a számi és a kelei macska hosszú, karcsú, szinte ostorszerű farokkal büszkélkedhet. A keleti fajtákénál kevésbé karcsú, de szintén hosszú farka van a mosómedve-, a török angóra, a rongyababa (ragdoll)- és az orosz macskának. Végül az olyan fajták, mint a burma, az egzotikus, az amerikai és a brit macska farka közepesen hosszú.

Ismertetőjegyek. A farok lehet a testtel megegyező színű vagy az alapszíntől eltérő, esetleg eltérő színekkel gyűrűzött, foltozott vagy jegyes. A legtöbb fajta esetében a farok élénk színű, ami hatásosabbá teszi a más macskáknak szóló jelzéseket. Ellenséges szituációban a macska fenyegetően csapkod a farkával. Az élénk színek felkeltik az ellenfél figyelmét, a fenyegetést pedig nyomatékosabbá és feltűnőbbé teszik.

Sérülések. A farok különösen sérülékeny testrész. A lakásban vagy az autóban rácsukódhat az ajtó, megharaphatják harc közben vagy meneküléskor. Az is gyakran megesik, hogy egy autó áthajt a macska farkán. Szerencsére a csúnyán megsérült farok komolyabb baj nélkül amputálható, bár szegény cica kissé szokatlan látványt nyújt, és furcsán viselkedik, amíg próbál megbarátkozni új testformájával. Mivel a farok közvetlen kapcsolatban áll a gerincoszloppal, vigyázzunk arra, hogy ne húzzuk meg. Jó, ha ezzel a gyerekek is tisztában vannak, és ha vendég gyerekek látogatnak hozzánk, mutassuk meg nekik, hogyan kell fogni a cicát, és magyarázzuk el, miért nem szabad a farkát húzogatni vagy más módon bántani.