A szelektív tenyésztésnek köszönhetően a fülek mérete, alakja és elhelyezkedése fajtánként nagy eltéréseket mutat. A kicsitől a nagyig, a keskenytől a széles alapúig, az alacsonytól a magasan tűzöttig, a lekerekített végűtől a hegyesig, szinte minden változat előfordul.

Fülforma. Talán a skót lógó fülű macska fülei a legkülönösebbek. A tenyésztők beavatkozása révén füleikből szinte teljesen hiányzik a porc, ezért azok kicsik és lekonyulnak. Az amerikai görbe fülű macska fülei ellenben hátrafelé hajlanak. A perzsamacska és az egzotikus macska fülei szintén aprók. Egészen a fej szélén, egymástól távol helyezkednek el. A burma macska és a brit macska közepes fülei viszonylag távol ülűk. A cornish rex magas, szinte denevérszerű fülei egyenesek, egymáshoz közeliek. A devon rex fülei széles alapúak, messze ülők, a fej szélén, alacsonyan tűzöttek. A sziámi és a keleti macska jellegzetes háromszögletű fülei a fej háromszög formáját folytatva merednek felfelé.

Hallás. A fülkagylójukat irányító finom izommozgások segítségével a macskák bármilyen irányból érkező, egészen apró zörejeket is pontosan képesek lokalizálni. A hangokat a parabolaantennához hasonlóan működő füleket forgatva fogják be, így könnyebben rátalálnak az apró állatokra is. A fiatal macskák hallása kiváló, még az ultrahang tartományba eső hangokat is érzékelik, ötéves koruk körül azonban hallásuk romlani kezd.

A fül jelzései. Kis távolságokon belül a macskák arckifejezésekkel kommunikálnak. A fülek elsődleges funkciója a hangok felfogása, ám üzenni is tudnak velük. Ha két macska találkozik, füleiket megfelelő helyzetbe fordítva egyértelmű jelzéseket adnak egymásnak. A fülek először egyenesen előre merednek, jelezve a macska éberségét. Ha veszélyt érez, füleit azzal arányos mértékben oldalra hajtja. ha pedig megrémül, füleit teljesen lelapítja.