Könnyen megtanulhatjuk, hogyan értelmezzünk bizonyos dolgokat, amelyeket macskánk a hangjával és más testrészeivel próbál közölni velünk. A legtöbb jel azonban, amelyet macskánk, az érzelmei kifejezésére használ, nem nekünk szól. A macskák számos testnyelvi elemet használnak, melyek segítségével más macskákhoz "szólnak". A macskák őszintén és nyíltan kommunikálnak: nem tudják leplezni érzelmeiket.

Hangjelzések
A macskák nagyon hamar megtanulják, hogy gazdáik reagálnak nyávogásukra és dorombolásukra. Figyelmet, törődést, és ami a legfontosabb, élelmet kapnak érte. Egyes fajták több hangjelzést használnak, mint mások, így a sziámi macskák is, melyek arról ismertek, hogy éjszakánként fülsértő, síráshoz hasonló hangot adnak. Ez néha a megtévesztésig hasonlít egy csecsemő panaszos hangjára, ám ez ennél a fajtánál teljesen megszokott. Máig rejtély, hogy miért és hogyan dorombolnak a macskák. Feltételezik, hogy a doromboló hang létrejötte annak köszönhető, hogy egy idegszálon végigfutó elektromos impulzus megremegteti a hangszálakat, másodpercenként húsz-harmincszor idézve elő nyílásukat és záródásukat. Valószínű, hogy ez nyugtató hatással van a macskára. A kiscicák anyjuk gondoskodására dorombolással válaszolnak.

Fel a farokkal
A macska farka pontosan jelzi a kedélyállapotát. Az egyenes, a magasra tartott farok azt jelenti, hogy boldog. Ha a farka lekonyul, a macska hangulata is hasonló. A vízszintesen tartott farok azt jelentheti, hogy macskánk szorong vagy bizonytalan. Ha a földön húzza farkát, az lehet a boldogtalanság vagy betegség jele. A dühös macska ide-oda csapkod a farkával és fenyegetően morog, míg el nem dönti, mit tegyen az adott helyzetben.

A Flehmen-válasz
Ez egy sajátos grimasz, melyről azt tartják, hogy az átható szagok észlelésében és elemzésében segíti a macskát. Belégzéskor száját kinyitva, ajkait kifordítva, orrát összeráncolva a szájpadlásán található ún. vomeronazális vagy Jacobson-szerv segítségével ízleli és szagolja a levegőt. Ez a testtartás a macskafélél családjának nagyobb tagjain jobban megfigyelhető, akár az állatkertben is. A házimacskákon általában akkor látható, amikor a hím megbizonyosodik arról, hogy a nőstény készen áll a párzásra.